Kafarnaumban érkezvén a sidó tanács urák azon kérék hogy mene egy ót lévö szazados házához. akinek szolgája. haldoklanék, és gyogyitaná meg ötet, mivel igen kedves szolgája volna, ez a tiszt meg tudván tsuda tételeit akristusnak. kéré jó akaroit arra. hogy mennének akristushoz. és kérnék hogy mutassa hozája azt a kegyelmeségit, akikis igen kérek arra. eleiben adván. nem tsak veszedelemben valo létit a szolgának. hanem még nagy érdemit a századosnak, és hogy mitsoda nagy köteleségel volna hozája. az egész sidó nép. mivel ö szereti ami nemzetünket. mondák atanáts urak. és még egy synagogát is épitetet nékünk, a kristus el mene vélek. és a midön közel lett volna aházhoz, a százados eleiben külde, és kéreté hogy ne fárasztaná. magát és mondanák nékie. uram nem vagyok méltó hogy bé jöj az én hajlékomban. de tsak mondgy egy szót, és az én szolgám meg gyógyul. méltatlannak itélvén arra magát, hogy maga menyen hozája, mind arra, hogy házához fogadgya. és abban nem kételkedik, hogy foganatos ne légyen szava, tsak a betegségnek méltoztassék parantsolni hogy hagyael. szolgáját. mivel ö maga, ha mások alat lévö tiszt volna is. mind azon. által az ö parantsolattyának. tellyeségel engedelmeskednek az ö vitézi, akristus tsudálkozék ennek apogánynak a hitén. és azokhoz fordulván. kik kisérék ötet, mondá nékik. bizonyal mondom, hogy nem találtam enyi hitet az Izraéliták közöt is, és hogy sokan fognak jöni nap keletröl. és nap nyugotrol., kik ö helyekben lésznek. ábrahamal. isákal, és jákobal. az Isten országában. a sidok pediglen. kik azal ditsekednek. hogy ezeknek apátriárkáknak maradéki. és akik ezen ókból a menyeknek örökösi valának, abbol ki rekesztetnek. és a setéttségre vettetnek, ahol tsak sirás, és fogaknak tsikorgatása lészen, ez a mondás bé is tellyesedék, mivel a pogányok. akik az Istent nem üsmérék, a sidók helyében, a menyei örökségre hivatatának. akristus pedig a százados hitét meg jutalmaztatván, a beteget
(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 648)